Mindent szabad ami jó

Szerda délután elhunyt a magyar kosárlabda legendás alakja, Zsíros Tibor.

116-szor öltötte magára a címeres mezt, amelyben 1955-ben – Budapesten – Európa-bajnoki címet szerzett, 1953-ban Eb-ezüstérmes volt, 1954-ben a magyar főiskolai világbajnok csapat tagja volt.
Pályafutása során 3-szor volt Magyar Bajnok.
Klubcsapatai: BKV Előre, MÁVAG, Ganz-Mávag
1964-ben kivezette az olimpiára a magyar válogatottat, 1975-ben mesteredző lett, élete hátralévő évtizedeiben játékvezetőként, szervezőként, szövetségi megbízottként a sportág minden szintjén és területén jelen volt.
2005-ben beválasztották a magyar kosárlabda halhatatlanjai közé.

Zsizsi bácsi valóban a kosárlabdázásért élt, dolgozott. Az utóbbi években főként utánpótlás tornákon, és diákolimpiákon találkozhattunk vele. Ő volt, aki játékvezetőként is tanította a fiatal kosarasokat, de az edzőkkel is mindig szót értett. Kedves humora, nyugodsága, a legszorosabb mérkőzéseken is nyugtatólag hatott.

Több történet is eszembe ötlik, amikor Rá gondolok, de így Valentin napkor, álljon itt az alábbi.

Diákolimpia országos döntőjében történt, amikor Tibi bácsi a versenybizottság elnöke volt.

Nagy csatát vívtunk az egyik leány mérkőzésen. A végjáték utolsó 20 másodpercébe egypontos előnnyel fordultunk, és mi támadhadtunk. "Hosszan játszál!" - hangzott az edzői utasítás. Mivel az irányítónkon már egy vakbélműtétet is végrehajtott védője mire áthozta a támadótérfélre a labdát, ezért gyorsan szabadult is a játékszertől. A kipontozódás után nemrég beállt bedobónk pedig örülvén a lehetőségnek, azonnal beleállt egy 7 m-es dobásba. Még a labda el sem hagyta a kezét, amikor már üvöltöttem: Neeeeeeeee!!!

Ám ez már csak egy égbe kiálltott szó. Hiába volt még hátra vagy tíz másodperc a támadó-, és játékidőből, Ő döntött, és dobott. Míg a labda a gyűrű felé repült, vagy öt évet öregedtem. Aztán az övöltésből, karlendítés, és csettintés következett, a csont nélküli találat után. Négy pont az előnyünk, és meg is nyertük a meccset, függetlenül, hogy kaptunk még egy kétpontost.

Na, most légy okos edzőkém, amikor majd a győztes kosárt dobó játékossal beszélsz!- gondoltam magamban.

Aztán következett kollégámmal a kézfogás, a játékvezetőknek, az asztalszemélyzetnek a köszönet. Mikor Zsizsi bácsihoz értem, csak ennyit mondott: "Jól jegyezd meg Tamáskám! Kosárlabdában és szerelemben mindent szabad ami jó."

Hírek: